A híres salzburgi üdülőhelyen 1958-ban rendeztek világbajnokságot alpesi síelésben, ahol a nemzeti legenda Toni Sailer is aranyat szerzett. Önmagában már ez is elég lehetne ahhoz, hogy a síterep örökké fennmaradjon, de az utóbbi időben nem a legjobb hírek érkeztek onnan.
A helyiek karácsony előtt elégelték meg a síterepet üzemeltetők hozzáállást, és nekiálltak aláírásokat gyűjteni a lezárt hegyoldal üzemeltetéséért. A hóviszonyokkal nem volt probléma, azonban senki sem tudta, hogy mikor indulhat be a hegyoldal három síliftje. Az elégedetlenséget az is fokozta, hogy a civilek szerint ez a rész egyre inkább az üzemeltetők "mostohagyerekévé" válik, és sokan attól tartanak, hogy a távlati célokban nem szerepel ennek a hegyoldalnak az üzemeltetése.
Mostanáig kb. 2500, főleg helyi lakos írta alá a petíciót, amely szerepet játszhatott abban, hogy az előző vasárnap ismét lehetett síelni a Graukogel részen.
A síterep üzemeltetői szerint a jelenlegi időszak nagy kihívást jelent számukra az üzemeltetésben. A legnehezebb feladat alkalmazottakat találni a megszigorodott járványügyi intézkedések közepette. Egyrészt az osztrák munkaerőnek is meg kell felelnie a szabályoknak, másrészt a külföldi munkaerő jóval alacsonyabb létszámban érkezik, mint a járvány előtti időszakban.
Még decemberben ígéretet tettek, amint sikerült újabb alkalmazottakat felvenniük, akkor megnyitják a kérdéses hegyoldalt. Úgy tűnik kompromisszumos megoldás született, hiszen a síterep ezen része is megnyílik, igaz csak március elejéig és csak a hétvégeken. A következő öt hétvégén, péntektől vasárnapig üzemelnek a liftek.
A hegyoldal hátránya mások szemében előnynek számít. Vagyis nincs összekötve a síterep többi részével, azonban sokan ezért szeretik, mert egy külön világ. Földrajzi adottságai előnyösek, szélvédett pályáin a főn (meleg szél) nem tud olyan kárt tenni a pályákban, mint máshol a környéken.
Keresés
Magyarul beszélünk
Wellness
Pályaszállás
