Turracher Höhe 2013.12.30.
Úgy gondoltam, pontosabban feleségem úgy gondolta, s ez után már én is úgyabbul, hogy ha már Murauban töltünk egy hetet csak átugrunk egy napot Turracher Höhére. Persze életem bearanyozója mondtam én csillogó szemmel, hisz láttam, egy újabb feladat jön, mivel Turrachról is írtam már néhány beszámolót, s ezért csak felmerül a kérdések kérdése, hogy most mit írjak.
Nyilvánvalóan nem is kellene nekem írni, de akkor mindenki azt hinné, hogy papucs vagyok, s egész héten az asszony síbakija mellett ücsörgök, ennél már az is jobb, ha azt hiszik feleségem kérésére Turrachra is elmentem. Érthető?
Előző nap remek hóesés volt. Másnapra kellemes néhány fokos mínuszt mondott a bécsi ember, gyakori napsütéssel. Kitűnő örömsíelésnek néztünk elébe.
Ha Turrachra megyek mindig a széleken parkírozom le. Ott könnyebb egy jó közeli parkírozó helyet találni. Tehát egyik irányból a Panoramabahn (ahol a bobpálya is van) parkolójában állok meg, másik irányból jőve a Turrachbahn alsó állomásánál parkolok. Beljebb csak szezonon kívül merészkedem, mert utálom a tömeget még ha síelnek is.
Most a Turrachbahn parkírozó volt soron. Az útról egy tábla jelzi, hogy balra le kell térni, s ott a továbbiakban határozottan el kell hinni, hogy jó úton járunk. Ha elhittük jutalmul egy kedves kis parkírozóba érünk, ahol csak 4-5 autó parkol. Itt csak néhány versenyistálló autója álldogál, akik reggel viszik vissza a sportolókat.
Így volt ez mindig, kivéve ma! A kis meghitt parkírozó előtti nagy téren álltak már kocsik. (pedig rendesen jöttünk. Előttem robogott egy kamion, takarított rendesen, s csak egyszer állt keresztbe. Korábban odaértünk mint Murauba szoktunk a 100 méterre lévő lifthez.) Persze én nem hiszek senkinek, főleg magamnak nem, ezért bementem a belső parkírozóba. Tele volt, mint a déli busz, jöttem is ki lógó orral, de addigra már hat autóval több állt kint is.
41 EUR a napijegy, s 5 a kaució. A bolondnak is megéri.
Kellemes napsütésben felvonóztunk felfelé, alattunk remeknek tűnő hóval. Általában elmondható, hogy erre több hó van, mint Murauban. Szerte az erdőben pályán kívüli csúszkára alkalmas hó van, amit számtalanon ki is használtak.
Gondoltam mi most nem a szokásos irányba, hanem az általában általam elhanyagolt (mert csákányos felvonó van) Weitentallift felé vesszük utunkat. Itt van a 22 számú kellemes piros, amitől kedves feleségem szívbajt kapott, de unszolásomra végül lekanyargott rendesen. A botot csak akkor emelte rám, amikor mondtam, hogy tudtam jobbra egy elkerülőt!
A 22, 23, 24-es pályák kitűnőek voltak, embert alig lehetett látni. A naptól kicsit puha volt a hó, de a magány mindenért kárpótolt.
A megismerés vágyától, s a téves döntések iránti vonzalmamtól vezérelve a 25-ös piroson lecsúsztunk a Seetaxihoz, hogy megnézzük a másik oldalt is.
A taxizás nem volt izgalom mentes. Néhány komoly olvadt foltnak, már-már szabad vízfelületnek minősülő terület is volt, de szerencsére nem indítottak lékhorgász versenyt, ki fog ki egy Csabort szlogennel.
Kiértünk a partra, s megközelítettük a tanulópálya melletti felvonót. Óvatos közelítés volt, mert az úton egymást érték az autók, s a felvonó előtt soha nem látott nagyságú tömeg állt. Fene ebbe a sok oktatóba! Gondoltam, s még sok minden mást is a hosszú várakozás alatt. Lassacskán felértünk, s egy lecsúszást kíséreltünk meg a Kornockbahn induló állomásához. Itt a pálya már rettentően össze volt túrva, s számos síelő tett még határozott kísérletet a további túrásra. Már a pályáról látszott, hogy iszonyú méretű tömeg áll sorba a felvonónál. Ez már nem csehszlovák érzés, ez annál is több. Minden bejgliben megfáradt, gesztenyével töltött, magas vérzsírtartalmú élvezeti síelőt ideevett a jó dolga? Ezt a sort nem lehet végigállni! Még inni sem tudtam semmit, mert a pálya bal oldalán lévő kis agysorvasztókat elbontották, s az úttal párhuzamosan építettek egy csilli-villi faszörnyet, ami biztos turista gyár, de erről nem tudtam meggyőződni, mert nem tudtam keresztülvágni magam a tömegen.
Vissza, irány a túlsó oldal! Ott a csákányos aljánál szintén hatalmas tömeg! Turracherhöhe már mutatta kedves arcát, volt már kellemetlen időjárású cafka, de ez a mai primadonna stílus, amikor mindenkit odahívott, s ünnepeltette magát, ez túlment mindenen. A kecsegtető örömsíelésből így lett egy menekülés. Délután ismét el kezdett szemerkélni a hó. A Turrachbahn körüli pályákon csúszkáltunk. Tömeg már itt is volt, a pályák délutánra kicsit kihűltek, számomra még kezelhető szintű buckákkal tarkítva, de ezt már kedvenc feleségem a kedvenc pályáján sem bírta. Három órakor hazaindultunk, igaz addigra kaptunk ajándék papírzsepit, nyalókát, cukrot és pezsgőt.
Az ünnepekre Turracher nálam kipipálva, de ezen kívül még....
Csabor az élvezeti síelő